Mert ez az élet mégiscsak egy keserű, keserű dallam,
A pénz rabszolgává tesz, és rabszolgaként meghalsz,
Az egyetlen út amit valaha is választhatsz,
Ott van ahol a vénáid mind , mind összefolynak,
Nincs változás, nem tudok, nem tudok megváltozni,
Csak itt penészedek most, és itt is penészedtem mindig,
Mégis más vagyok mint a millió, millió ember,
Mert ez az én harcom, kitartón viszem a keresztem,
Nem tudok megválni a penésztől, nem, nem, nem,
Sohasem imádkoztam, de térdre borulok ma este,
És a keserű dallam megédesedik majd mélyen legbelül,
A levegő letisztul, s lelkem megszépül.
Mert ez az élet mégiscsak egy keserű, keserű dallam,
A pénz rabszolgává tesz, és rabszolgaként meghalsz,
Az egyetlen út amit valaha is választhatsz,
Ott van ahol a vénáid mind , mind összefolynak.
