Az óra nem ketyeg már tovább, Megállt az idő szívemben, Távolról legyint a boldogság, S bele kacag az éterbe. Várok. Egyedül, némán, Szalad a fény a balkonon, S megrémiszt a valóság: Három napja nem alszok. Azért nem tudok szeretni, Mert szörnyeteggé váltam, Hogy el tudjam ijeszteni, Haragját a démonaimnak. Ez a Pokol, arannyal kiverve, Itt tényleg nincsen igazság, A kapzsi túlél, s az ember, Haldokolva keresi igazát. Nem vagyok jó, nem lehetek. Önbecsülésem romokban. Szilajan hallgat a csend. Az ötödiken, Nørrebroban.
Vasárnap délután
2011.11.04. 14:51 | Barát úr | Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://vagyakozasaszerelemre.blog.hu/api/trackback/id/tr23353515
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
