A színések várakoznak,
Míg kávémat kevergetem,
Szünet az elsötétített buszban,
A kamera áll, jókedv a revüben,
Kislány szemközt domborít,
Érett nő a száját nyalja,
Mindenki fontos, de senki se számít
Ragyognak az arcok álmélkodva,
Már hét éve csak azt lesem,
Ki ad majd egy ölelést,
Agyamban gyűlnek a nevek,
Listám véges, szívem a végtelené,
Mert Uram, én nem változtam,
Bár ruhám s házam nem a régi,
A pompás jelmezt felpróbáltam,
De nem sikerült megjavulni,
A cinikus sors fintoraként,
Egy sorozat forgatásán,
Merengek a múlt ütemén,
S szeretem a régi táncát,
Mert akkor tudtam hogy forog,
A nyelv s az asszonyok,
De a bálból munka lett,
A nap kisüt, a kamera forog.
