Mikor már álmában is gyötörsz valakit,
Rémképekkel, torz hangokkal,
A kiválasztott elbizonytalanodik,
És végezni akar hirtelen magával,
A folyó lassan csordogál,
Ha belevetem magam,
Többé már te sem látsz,
És nem leszek már angyal,
Mert azt mondom hogy a fellegek,
Csak a pokol bugyrainak mása,
És te vagy a szörnyű madaram fészke,
Keserédes cukor, szénné égett mályva,
Haragom egyre hatalmasabb,
És oktalan, úgysem értenéd,
Ezért most inkább elmegyek,
Hogy nélkülem jobb legyél.
