Régóta elbűvöl az egyszerű,
Köntösbe burkolt szép tested,
Sosem felejtem el a keserű,
Könnyeket mit ejtettél értem,
Veled az élet tánc volt,
S a percek elrohantak,
A szerelem csendéletet karcolt,
Magányos lelkem barlangjába,
És a Duna hívogató illata,
Északon még mindig átkarol,
Ott amikor pezsgőjét itta,
Az örök élet a pesti oldalon,
Budáról álmodtál és regéltél,
A zene szólt, szem megcsillant,
Majd füledbe dalolt William Blake,
S fáradtan ébredtél Párizsban,
Utoljára budai lugasban,
Egy örök délután láttalak,
S már sejtettem a városmajorban,
Hogy újra szeretni foglak,
Magának a jövendő generáció,
Szobrot emel majd a tabánban,
S én galambként reászállok,
S fülébe dúdolom ezt a dalt.
