Szép szombat délután volt,
Valahol északon,
A nap sárgává varázsolt,
Égtem mint egy gyertya,
Te beúsztál a tengerbe akkor,
Hosszan nyúlt el a part vonala,
A horizonton keringő szélmalmok,
Komótosan forogtak maguk körül,
Én fotókat csináltam,
Míg mesélted egy kalandod,
Megállt az idő. A távolból
Gyerekek hangját fújta a szél,
Lehunytam szememet lassan,
És álmodtam szép mesét,
Te a tiéd nyitva hagytad,
Távoli helyről érkezett lovag voltam,
Te egy naív csodaszép hercegnő,
Megküzdöttem érted férfiasan,
Meg volt a nász, az éjszaka is,
De akkor felébresztett a szellő,
Felriadtam és láttam nem vagy ott,
Talán csak álmodtalak,
Kábulatba ringattak a szélmalmok,
A nap is lemenőben volt már,
A dagály jött, s én maradtam.
