Most ezernyi főbűnre csábítanak,
Nyakam szívemmel tekeredik,
Mert jut belőlük minden utcára.
Magányos agglegény vacsorám táljai
Desszertért kiáltanak az esti kavalkádban,
Hej, úrnői az északi holdnak,
Halljátok most íródó énekem,
Mert egyikőtök csak meghallja,
Ès felajánlja szívét nekem,
Ki hétezer éve sebeit nyaldossa,
Mert itt az éjfél, ütött az óra,
A végtelen perc véget ért,
Port hintek a magányomra,
S eltemetem Kirkegaard mellé,
Mikor édes hozzám érsz,
Nincs késni időnk – erőnk,
Le az utcára te éhes falka,
Ott tépj szét ahol a főn,
Az álmaim hangosan zúgja,
Ahol nem lát a hold sötét oldala,
Mert mocskos a fantáziánk
Szerepek mögé bújunk,
Így adva tovább láncolatát,
Az elhibázott mosolygó bajunk
Halkan nyögdécselő hazugságát.
