A vágy rulett asztalánál ülök,
Ès még nem tudom mire fogadjak :
Arra hogy ez a szerelem örök,
Vagy arra hogy nem is volt mindig vak,
Forog a kerék, agyamban női nevek,
Az idő pincérként pezsgővel kínálgat,
És a krupiénak zsetonjaim helyett,
Vörös és fekete szavakkal szolgáltam,
Persze sejted már : nem nyerni jöttem,
Sem hamis tükör fényében úszni,
Mert úgy tervezted az esélyeket,
Hogy ne lehessen soha sem nyerni,
Mert ha megmondanám hogy szeretlek,
Azt hihetnéd hogy valami baj van,
Mert nem vagyok a szavak embere,
És nem is viselek álarcokat,
Akik beszélnek nem tudnak semmit,
Majd a saját sorsukon meglátják,
Mikor átkozzák a mondataik,
Mert a szerencse félelmet táplál.
