Hétfő... Sajgó váll, mélabú.
Női árnyak, vágyak tovatűnnek,
Szívembe költözött egy szomorú,
Bohócnak maszkírozott törpe,
Vágyaim cirkusza kiürült,
Csak fújja a szél a hamut,
S táncot jár a szemét belül,
Lökdösve álmaim gazul,
A többiek már felöltözve,
Fontosnak érzik magukat,
S én csak várok megilletődve,
Pályaudvarán a kacagó sorsnak.
Mert várat magára a derű,
A nap is elbújt előlem,
A porondon egy keserű,
Megúnt bűvész szédeleg.
Az óra nem ketyeg már tovább, Megállt az idő szívemben, Távolról legyint a boldogság, S bele kacag az éterbe. Várok. Egyedül, némán, Szalad a fény a balkonon, S megrémiszt a valóság: Három napja nem alszok. Azért nem tudok szeretni, Mert szörnyeteggé váltam, Hogy el tudjam ijeszteni, Haragját a démonaimnak. Ez a Pokol, arannyal kiverve, Itt tényleg nincsen igazság, A kapzsi túlél, s az ember, Haldokolva keresi igazát. Nem vagyok jó, nem lehetek. Önbecsülésem romokban. Szilajan hallgat a csend. Az ötödiken, Nørrebroban.
Mert ez az élet mégiscsak egy keserű, keserű dallam,
A pénz rabszolgává tesz, és rabszolgaként meghalsz,
Az egyetlen út amit valaha is választhatsz,
Ott van ahol a vénáid mind , mind összefolynak,
Nincs változás, nem tudok, nem tudok megváltozni,
Csak itt penészedek most, és itt is penészedtem mindig,
Mégis más vagyok mint a millió, millió ember,
Mert ez az én harcom, kitartón viszem a keresztem,
Nem tudok megválni a penésztől, nem, nem, nem,
Sohasem imádkoztam, de térdre borulok ma este,
És a keserű dallam megédesedik majd mélyen legbelül,
A levegő letisztul, s lelkem megszépül.
Mert ez az élet mégiscsak egy keserű, keserű dallam,
A pénz rabszolgává tesz, és rabszolgaként meghalsz,
Az egyetlen út amit valaha is választhatsz,
Ott van ahol a vénáid mind , mind összefolynak.
Ihlet nélkül, némán,
Lesben állva élek,
A testem leépül,
Haldokol a szellem,
Bámul rám a világ,
És én is ámulok,
Nappalok, éjszakák,
Ébren forgolódok,
Utcán is, ágyban is,
Ugyanaz a rendszer,
Mert szívem nem nyugszik,
És csak sebesen ver,
Láthatatlan erő,
Láthatatlan szálon,
Rángatja a testem,
Behálózza álmom,
Ordítanék : nem megy,
Szaladnék : nem tudok,
Hát ülve váltom meg,
Tollal a világot.
