Kislány, szemedben ezer élet,
De ha ölellek majd egy szép napon,
Nékem ezt az egyetlenegyet,
Egyszer könyörögve felkínálod,
Sírni fogsz és nevetni,
Én cigarettára gyújtok,
Újra akarod, megint,
Mikor én már messze járok,
S majd a kisbabádat ölelve,
Nyárspolgárként a külvárosban,
Az emlékem felgyújtja szíved,
S erőt ad e vágy a holnapra,
Mert belőlem fogsz táplálkozni,
Engem keresel majd úton - útfélen,
Értem fogsz térdre borulni,
A templomban egy vasárnap reggelen,
Nem leszek ott, csak a dalom,
Halkan szól majd szívedben,
S talán így majd megtanulod:
A vágy örök, s nincs véletlen.
