Egyedül vagyok magammal,
Most itt vagy velem,
Az évek most úgy múlnak
Mint a másodpercek,
Az aranyfolyó partjánál
Tartom a kezed,
Elrepülünk Rióba,
Aztán Erdélybe,
De még nem tudom miért,
Még nem tudom hogyan,
Csak azt tudom hogy én,
Már nem leszek olyan,
Mint az emberek általában,
Akik szomorúak,
Keresik a párjukat
…s magukba botlanak,
Ugyanazt a kört írod le
Minden egyes nappal,
Éjszaka tengerrel álmodsz:
Hullámmal és habbal,
Voltam már északon,
Ès leszek még délen is,
Terveztem házakat,
Raktam már fészket is,
Örjítő ez a repülés,
Èn inkább hajóznék,
A szívedbe az óceánon,
Ha fölolvadt a jég,
Mert már tudom miért,
Azt is sejtem hogyan,
És elhiszed hogy még,
Te nem vagy olyan.
