A fejem szétszakad,
A szemem égve ég,
Senki sincs a gyárban,
Ki úgy szenved mint én,
Munkás lettem.Hajnal kelek,
A feljövő nap bearanyoz,
Miután az éj ernyedt testem,
Kifacsarta a külvároson,
Miért, s hogyan jutott erre a sorsra
Az ígéretes aranyifjú?
Kit tanárai dícsértek egykoron,
S lúdbőröztek utána a lányok,
Igaz, a helyzet korántsem vészes,
Gazdag ország lelkes birkája volnék,
Ki most a vonatján a lassú percnek,
Meg nem áll, hanem száguld a jólét,
A jövő autópályáján, a gazdag klubban,
A nevetők között, kisebbségben,
De persze csak a földön mostan,
Mert az ítéletet nem itt kérem.
