Vágyakozás a szerelemre

 Mikor ott álltam,

Letolt nadrággal,

Fürdőszobában,

Elgondolkoztam,

Te is valahol ülsz,

És lassan szépen,

Mindent kitörölsz,

Amit már régen

Elfelejtettél.

És én még mindig nem.

Sú... Folyik a víz.

Mikor ott álltunk a hóesésben,

A Gellért – hegy lábánál,

Még nem tudtam hogy vége lesz,

De vége lett és elhagytál,

Azóta ott állok a póznánál,

Számolva a hópelyheket várlak,

Hogy rajzolj egy nagyobb angyalkát,

De nem jössz, akkor se ha bántlak.

 No lám, micsoda pompás nők,

Karokba sikló karcsú derekak,

Flörtölő tekintetükből,

A jövőt olvasom, nem a múltat,

Felednek minden bút, gondot,

Megáll az idő is egy időre,

És én gazdaként bámulom :

Ez a lebuj mily termékeny,

Az utcára mint halak rajzanak,

Most az útkereső fiúk, lányok,

A város tengere magába szívja,

A holnapra másnapos sokaságot

 Szép szombat délután volt,

Valahol északon,

A nap sárgává varázsolt,

Égtem mint egy gyertya,

Te beúsztál a tengerbe akkor,

Hosszan nyúlt el a part vonala,

A horizonton keringő szélmalmok,

Komótosan forogtak maguk körül,

Én fotókat csináltam,

Míg mesélted egy kalandod,

Megállt az idő. A távolból

Gyerekek hangját fújta a szél,

Lehunytam szememet lassan,

És álmodtam szép mesét,

Te a tiéd nyitva hagytad,

Távoli helyről érkezett lovag voltam,

Te egy naív csodaszép hercegnő,

Megküzdöttem érted férfiasan,

Meg volt a nász, az éjszaka is,

De akkor felébresztett a szellő,

Felriadtam és láttam nem vagy ott,

Talán csak álmodtalak,

Kábulatba ringattak a szélmalmok,

A nap is lemenőben volt már,

A dagály jött, s én maradtam.