Reggel dühösen ébredtem,
Mert egy ronda vágyam,
Épp ott horkolt mellettem,
Testét hozzám nyomva,
Tenyeres talpas paraszt lány,
Alkatáról nem beszélnék,
Csak a szeme vonzott talán,
Vagy a melle, tudom én,
Addig kínzom magam ezekkel,
A talmi hazug játékokkal,
Míg mélybe süllyed életem,
És elijesztem a szép asszonyokat,
A sors hibázott, vagy próbára tesz,
Válasz nincs a gyereksírásban,
Csak déli bábok keringenek,
Megfosztva szabad akaratomban.
Szép vagy,
Mindig is szép voltál,
Amint hajadat mostad,
Ásítottál,
Lopva rám néztél,
Én vissza rád,
De akkor még nem láttad,
Barna szempár óhaját,
Messze vagyok tőled,
Egy karnyújtásnyira,
Próbállak elkapni,
Minden pillanatban,
Játszunk némán,
Olykor vakon,
Szárítod a hajad,
Nézem, és hagyod,
Víz vagyok poharadban,
Úgy lötykölsz ahogy akarsz,
Oda folyok ahová öntesz,
Várom hogy kezedben tarts,
Ha kellek,
Ha vágysz rám,
Én itt vagyok,
Hűvösen szomjoltó a szám,
Állunk egy hídon,
Zene szól,
Megölelnélek, nem hagyod,
De nem baj,
Lesz még nyár,
Lesznek még hidak,
És lesznek még éjszakák,
És majd lehidalsz,
Nem várok rád,
Legalábbis úgy teszek,
Hogy nem érdekelsz,
Nem is szerettelek,
Te viszonzod ezt,
És a szemeddel elárulván,
Kergetsz örök kétségekbe,
Szaladok.De nem egyedül babám.
Néha mikor egymagamban,
Vagyok és csak egy huzamban,
Lennék képes leélni egy életet,
Vagy bármit ami fontos, ami számít,
Valamit ami világit, úgy érzem hogy minden sötét,
És nem világit semmi,
Egyre erősebb lesz az érzés,
Hogy nem vagyok csak egy senki,
Akit elsodor mindjárt egy zivatar
Aki lélekvándorol éppen,
Én csak egyedül vagyok a kígyóval
Amit most gyújtasz fel éppen
Engem nem érdekel már semmi sem,
Fogd be a füledet és hallgass,
Vagy nyisd ki a szívedet,
És táncolj velem vágyakozva!
Akkor szerettem a csöndet,
Bár most menekülök tőle,
Nehogy meghalljam az éber,
Józan szavát az Istennek,
Fejemben halk zene zúg mindig:
Dalok véletlenszerűen váltakozva,
Igy válik izgalmassá a néma film,
Amit nézek ez idegen országban,
Az életem sírással indult,
Mert én viharban születtem,
Édesanyám szerint hó hullt,
A Vas utcában Novemberben,
Délelőtt volt, napsütés,
Csend áradt be az ablakon,
S a téli szellő beosont,
A dunyha alá az ágyon,
S majd három évtizedre rá,
Előbújt a rejtekéből,
S azt mondta barátkozván,
Halkuló zenében érjen a szőlő,
A kései szüret megkezdődött,
Új idők új bora születőben :
A vörös nedű csendje győzött,
Az üvöltő fehérek szégyenére.
